(Szerelem...)

... első látásra. :)

Múlt héten szabin voltam, volt egy nap, amikor egész nap csak "plázáztam". Bementem az egyik Brendonba... Az eddigi elképzeléseim A BabaKocsiról egy szempillantás alatt megváltozott.

Szerelem volt első látásra...

Aztán nézegettem a neten és találtam egy még szebb színűt és most kurva olcsón van, csakhát dojcslandban, és kishazánkba nem szállítanak... :(

Szóval nagyon tetszik, és tökre megérné, csakhát... nincs olyan ismerősöm, aki kint lakik, megrendelné, és valamikor hazahozná, mert a posta elég drága, úgy már nem annyira érné meg... Azaz a Zuramnak van egy "rokona", csak azt mondta, hogy rájuk nem merne még ennyi pénzt sem bízni... Majd még próbálom puhítani, hogy tk. csak átvenni kéne nekik a csomagot és hazaküldeni, utalni mi utalnánk a pénzt közvetlenül a boltnak... Csak mondjuk a rokonságnak se kéne tudni, hogy mit akarunk venni... Pedig bassza meg... áááááá... nekem az KELL!!!

(I love Svájc... :S)

Másfél hónap szaladgálás után kiderült, hogy továbbrais svájcot gazdagíthatjuk az elkövetkezendő 11 évben. Ugyanis végre elárulták, hogy mivel 2 éve igénybe vettük a fizetés könnyítést (azaz 6 hónapig kevesebbet fizettünk és a különbözetet, utána kamatostól hozzátették) így más könnyítés nem jár. Hahaha... végülis tényleg... nem annak van szüksége segítségre, aki nem tudja fizetni... Majd a héten kiderül, hogy a következő 6 havi periódusban a 135e Ft-ról mennyire emelik még fel a lakbért... Szuper lesz, ezt is alig tudjuk kifizetni. Már ott tartunk, mint kb. 25 éve... fával tüzelünk kályhában... Jó meg minden, de a fasz kivan a kosztól... áááááá...

(Címszavakban...)

...mielőtt megint jönne az értelmetlen rinyálás...

... a "nagy" próbálkozás nem jött össze. Azzal a hozzáállásával nem is baj.
... azóta nem mentünk még csak a kórház közelébe sem
... sőt nem is beszélünk erről
... kezdek megkattani
... a ciklusom minden hónapban elhúzza a mézesmadzagot
... már nem küzdök ... mondhatni feladtam...

... meghalt a Zuram nagyapja
... elmentünk egy hétre nyaralni, ez jó volt, csak kevés
... újra elkezdődött neki a suli
... egyre kevesebb kedve és akaratereje van hozzá

... a munkahelyem egyre szarabb
... heti 4-6-8 túlóra ... 4 ember munkáját csináljuk
... természetesen ugyanannyi pénzért
... este 10-ig van beosztásunk
... nem akkor vagy jó dolgozó, ha megoldod a problémát
... az a fasza csávó, aki minél több hívást kezel le.
... hogy megoldja-e a problémát vagy sem, az nem fontos.
... kirúgás és/vagy bércsökkentés várható

... itthon egy nagy nullának érzem magam
... utálom, hogy egy idiótának tart
... lenéz, kihasznál és megaláz...
... utálom, hogy nem érzem otthon magam

... és akkor ne stresszeljek
... örülnöm kéne valaminek...
... csak azt is megmondhatná végre valaki, hogy mi a fasznak örüljek
... hogy mitől ne kattanjak meg

... tudom, fel kéne hívni a LógusNénit
... na, de miután napi minimum 8 órát dolgozom, mellette kb. 5-öt utazom, akkor kérdezem én mégis mikor?
... a fasz kivan ezzel a darálóval
... néha azt kívánom, inkább rúgjanak ki a picsába.
... és kész tudathasadás, mert ha kirúgnak akkor örökre elszáll a remény
... nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy megtehessük
... egy fizetésből, a banki albérletet nem lehet fizetni
... szó szerint a híd alá kerülünk
... és oda normális ember nem szül gyereket

Hát ennyi, csak címszavakban az elmúlt pár hónap mérlege... És ez csak rosszabb lesz napról napra. Én meg azt érzem, hogy roppanok össze a teher alatt.

(Nagyon szarul...)

...vagyok. Megjött, majd szét szakadok. Hajnali 4 óta már a 4. bogyót vettem be, és éppencsak egy kicsit enyhül. A fejem fáj és hányingerem is van. Ez az egyik oldal.

A másik meg... a kicsi lelkem... millió darabra törve. Elfáradtam, nincs kedvem, nincs erőm harcolni. És egyébkéntis mondvacsinált "érvek" ellen nincs ellenérvem. Meg különbenis a Zuram szerint én nem gondolom végig az egészet ésszel, csak azt hajtom, hogy gyerek minél hamarabb. Ne az én munkámtól tegyük függővé, de az övétől igen, mert mi van, ha nem lesz munkája. Meg átalakítgatni is akarok, meg mennyi mindent szeretnék. És tök jó, mert ezt már most is elkezdhetjük. Ja, mint a gazdálkodj okosanban, mikor meg volt minden lakberendezési cucc, csak épp a lakás hiányzott a nyeréshez. Szuper. Majd a nemlétező gyerek fogok babakocsit venni, meg gyerekszobát berendezni... Hogyne.

És mi lesz 1 év múlva. Úgy döntünk oké vágjunk bele. (2012.7.hó.) 3 + 1 hónap elmegy újra a vizsgálatokkal. Utána újabb 3 hónap a stimulálós időszak. Akkor már 2013.02-nél járunk. Ha optimistán nézzük, akkor már 2013.11 hóban akár meg is születhet az első gyerek... Végülis majdnem 33 éves leszek. Csodás. És ez még az optimista verzió... Na ezért nem lesz gyerek akkor inkább egyáltalán.

Most mondjam el 121-jére is, hogy én mindent átgondoltam ésszel, és már nem tudok ennél többet, jobban átgondolni ezen. Hetek, hónapok óta csak ezen gondolkodom... És továbbra sem érzem úgy, hogy lesz mégegyszer ennyi sansz a gyerekre, mint most. Se anyagilag, se egyébként. Már a 4 gyerekről rég letettem, de azért az még mindig tartom, hogy nem 35 éves egy gyerekes kirakat anyuka akarok lenni. Próbálkozzunk természetes módszerrel, mert a szomszéd csaj azt mondta, hogy neki nem segítettek a gyógyszerek. És vajon neki is az volt a baja, mint nekem? Vajon ők is a megfelelő dokinál voltak? Ja, hogy azt nem mondta. Fasza. Igen kibaszottul idegesít az egyhelyben toporgás. És ugyanaszt a kibaszott csontot rágjuk. És én már inkább csak nyelem a könnyeimet, és azt mondom, hogy nem tudom és volt időm gondolkodni...

(...lesz még rosszabb...)

Ha nem lett volna elég tegnapra a reggeli egy csíkos teszt, délután fél 6-kor megkaptuk az emailt, hogy "próba" jelleggel 6 - 22-ig kell dolgozni. Hát fasza. Talán nem véletlenül jöttem ebbe a munkakörbe, és nem call centeresnek. Így is amikor már a 10. órában is az ordítást hallgatjuk, a parasztabbnál parasztabb kihaénnem dranalfabéta seggfejvagyokokat, akkor már az is igencsak felülről súrolja a tűréshatásrt. Ez meg így azért lesz gáz, mert se reggel 6-ra se este 10ig nem tudok dolgozni, mivel akkor nincs vonatom. Viszont csak a vonatbérletet fizetik, benzint nem.

És ha visszaülünk a kocsiba, akkor pont ugyanott vagyunk, mintha elmennék helybe kevesebbért dolgozni, és pont azt a pénzt tankolnánk bele a kocsiba, amit most félre tudunk tenni, avagy a BabaGyáros gyógyszerekre költeni. Mert amikor letettük tavaly a kocsit, akkor tartottunk havi 50000Ft (igen, nem írtam, el) tankolásnál. Azóta meg csak drágább lett a benzin. Szóval ördögi kör.

Újra kell gondolni és átbeszélni, hogy akkor vajon mit és hogyan akarunk. Mert ezt így itt ekkora nyomás alatt hosszútávon nem lehet bírni. Úgyhogy egyik verzió mégiscsak most addig folytatni a BabaGyáras dolgot, amíg abból ufó nem lesz. Vagy ha várunk, akkor vagy annyira nem fogom bírni, hogy én állok fel és mondom azt, hogy ez nem az a pénz, amiért idegbeteg leszek. Vagy annyit ránkzúdítanak, hogy egyszerűen belefáradunk és nem tudjuk a Multi által elvárt szinvonalat hozni, és megköszönik az ittlétet. És már nyugodt vagyok, mert tegnap este ezt még úgy fogalmaztam meg, hogy droidok vagyunk a nagy Multi szemében, és ha valakinek elfüstöl az áramköre, akkor mehet a kukába, másnap már 3 keselyű pályázik a helyére.

Na szóval akárhogyis, ha nem lesz munkám, vagy lesz új, új próbaidő, ki tudja mennyi pénzért, milyen bejelentéssel, milyen munkakörrel... stb. stb. azaz ez egyet jelent azzal, hogy akkor nem lesz gyerek soha, mivel a Zuram fizetése nem elég arra, hogy megéljünk belőle, és nem tehetjük meg, hogy tökmindegy mennyi a gyes vagy van-e egyáltalán.

És a szomorú az, hogy én tulajdonképpen szeretek itt dolgozni, ebben a munkakörben, de egyre jobban ellehetetlenítik a helyzetünket. És ez viszont rettenetesen elkeserít.

Úgyhogy valószínűleg a hétvégén átbeszéljük a dolgokat és meglátjuk mire jutunk, de akárhogyis van, és már nem csak az érzések áűltal vezérlelve, de az ész érvek is egyre inkább afelé hajlanak, hogy most nem szabad abbahagyni, és addig nyűglődni, amíg nem lesz gyerek.

(Fáj az élet...)

...igazából azért fáj ez most ennyire, mert "megbeszéltük", hogy ha most nem, akkor egyelőre ennyi. És megint a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság. A talán... a majd... az egyszer... újrakezdjük. Újra minden kibaszott kivizsgálást előről... Újra el fog menni 3 felesleges hónap a semmire... Újra a kísérletezés... Mert ez lesz, mivel a folytonosság most megszakad. Nekem meg ehhez semmi kedvem. Főként azért, mert akkor mi a biztosíték arra, hogy az utolsó pillanatban nem fogja újra meggondolni magát? A legnagyobb gáz az, hogy nem tudok megbízni benne feltételek nélkül. És amíg kétely van, felesleges a gyerek, mert megérzi. Mert feszültséget generál bennem, mert ez rajta csapódna le, mivel a másik irányból visszafolytom. Majd egyszer el fogom hinni, hogy lehet élni gyerek nélkül is... Majd egyszer... Mert 35 évesen nem fogok első gyereket szülni... Kösz, de az nem én vagyok... Igaz, hogy így boldog sem leszek soha, de nagyszerűen el lehet vegetálni egy ideig... Csúcs. Inkább dolgozom heti 48 órát... Addig sem agyalok ilyeneken.

És a sajnálatból sem kérek...

(Így jár, aki...)

...mindent egy lapra tesz fel.

Nem nyert... Feladom... Leszarom...

(elvileg 4...)

... gyakorlatilag lehet várok még egy hetet, mivel nekem nem 28 napokra szokott megjönni, biztos, ami tuti... csak ki kéne bírni...

(Ufo észlelő radar :O))

Ma reggel vettem tesztet. Naná, hogy olyat, amiben egyszerre 2 is van. Bár ezt a típust még nem ismerem. Nem 25mlU/ml érzékenységű. Lehet veszek érzékenyebbet is. Vagy nem hétfőn tesztelek... Most, hogy megvettem egészen parában vagyok... Jaaaaaaaaaaaaaj...

(6...)

...nap már csak... Egyre jobban türelmetlenkedek... Egyre jobban izgulok... egyre többet jár az agyam ezen... még iccaka is... annyira jóóóóóóóóó lenne... a cicim az fáj, feszül. Hasam szurkálódik időközönként. Egész sokat járok pisilni, és ég a gyomrom, mint az állat, szinte 24/7-ben... Hmmm???

(11...)

...

Az a baj, hogy én képes vagyok helyzetnek megfelelően bármilyen tünetet felfedezni magamon. Tegnap óta azon gondolkodom, hogy az jelent-e valamit, hogy óránként kell pisilnem (iccaka nem) és picit feszít a pocim alja... hmmm... de jó lenne már 2 héttel öregebbnek lenni... De még csak este 7 óra sem nagyon akar lenni, hogy végre vége legyen már a munkaidőmnek... wááááá...

(12...)

... nap van még a nagy tesztig... Jaaaaaj... Igazából szinte egyfolytában azon jár az agyam, hogy vajon már kéne-e valamit éreznem... vagy most mivan... rendben van-e minden. Egyáltalán alakul-e valami... Éljen a programozott babagyártás...

Amúgy már a szülésről álmodtam... vagyis arról, hogy megyünk be a kórházba nagy pocakkal. Az álmom alapján szülni is a Jánosban fogok. (Nem ide terveztem eredetileg, de egy ideje gondolkodom ezen)

(R.I.P.)

Vasárnap hajnalban meghalt a Zuram nagypapája. 89 éves elmúlt... Húsvét óta kórházban volt, egyre szarabbul lett... De Neki már nem fáj semmi...

Ez csak a jóslatról jutott eszembe, mert ezt is mondta a Zuram nagymamájának a jósnő...

(13...)

Még 13 nap... Próbálok nagyon pozitívan állni hozzá. Próbálom a jót bevonzani, próbálok a jóslatra gondolni... próbálok nem parázni... és megbeszélgetni Ufocskával, hogy legyen nagyon ügyes és kapaszkodjon nagyon...

(...)

Szombaton átbeszéltük a dolgokat, aztán arra jutottunk, hogy félre teszünk mindent és megpróbáljuk most. Ha sikerül, akkor örülünk, ha nem, akkor kicsit jegeljük a dolgot. Rájöttünk, hogy mindkettőnk álláspontjában van igazság. Biztosra nem tudunk menni sosem. Úgyhogy minden alakul úgy, ahogy... ha jönni akar a kis ufó, akkor szeretettel várjuk, ha nem... hát nehezen, de azt is elfogadjuk. Ha nem jön össze most, akkor a jegelés annyiból is lesz jó (na ezt figyeld, hogy meg tudom magyarázni magamnak... még az is lehet, hogy elhiszem...), hogy most nagyon bepörgettem magam ebbe a gyerek dologba, és nagy csalódásként fogom megélni, ha nem lesz belőle semmi. Jó lesz lehiggadni, és nyugodtam átadni majd magam mindennek... Igen. Mert én pont ilyen is vagyok... :O)

Úgyhogy most 2 hét drukk és miegymás, hogy 25-én 2 csíkos tesztem legyen...

(Amikor az ember lánya tervez...)

...röviden és tömören a Zuram tegnap este akkora padlóféket nyomott, hogy úgy szétloccsant a fejem a szélvédőn, hogy azt öröm volt nézni, és ezt még tudta fokozni... na az a nem semmi. Még mindig nem téretm magamhoz a sokktól...

Félek én így is épp eléggé az Élet adta pofonoktól a gyerek kérdés kapcsán. De hogy ezt a pofont idejekorán pont attól kapom, akitől a legkevésbé vártam volna... Nem akart Ő rosszat, csak racionális... Aggódik a gyerek miatt, mert most felrebbent a pletyka, hogy mégsem olyan stabil az a cég, ahol dolgozik. Ezt eddig is tudtuk... Legalábbis én tisztában voltam azzal, hogy ez a cég csak átmeneti. Ezért is szorgalmaztam kőkeményen, hogy kezdje el azt a kibaszott érettségit. Konkrétan toljuk el egy évvel a gyerekcsinálást... Mivaaaaaaaaan??? Ez a mondat számomra egyet jelent azzal, hogy ebben a kapcsolatban sosem lesz gyerek. Azaz nekem sosem lesz gyerekem. Mert jövőre megint jön valami kifogás, ami miatt megint tolódik... Én meg vagyok annyira makacs, hogy lassan arra a szintre jutok, hogy tudod mit nyuszika, bazd meg a fűnyíródat... És nem kell gyerek. Így is öreg vagyok az első gyerekhez, nemhogymég 33 -34 évesen... miről beszélünk? Nem unokát akarok szülni... Persze jó lenne, ha meg tudnánk anyagilag alapozni a jövőnket. De amíg 135e Ft-nál tart a kibaszott svájci lakáshitelünk, és egyikőnk sem keres nettó 250e Ft-ot, addig kibaszottul nem tudunk alapozgatni. Vagyis ha arra várunk, hogy megnyerjük a lottóötöst, akkor a gyerek kérdésnek most harangoztak. Nem mintha ez az "1 évvel toljuk el" duma nem lett volna elég... nem... a kegyelemdöfés az volt, de ha már most ennyi pénzt beleöltünk (kb. 30e Ft, mivel az összes injekció bennem volt már), akkor próbáljuk meg... Na ennél mondatnál nagyon erősen vissza kellett fognom magam, hogy nem kezdjek el bőgve ordtani... Ezzel a mondattal úgy elvette a kedvemet mindentől... Az egész hétvégétől, a dugástól... Milyen szánalmas már, hogy ha már fizettünk érte, akkor csináljunk úgy, mintha szeretnénk gyereket... A kisfaszomat...

Az, hogy én mit gondolok, vagy én hol vagyok ebben az egész történetben az mindegy. Végülis én szúrkáltam magam több napig, belém nyomtak valami jódos genyót, amitől majd szétszakadtam... Én dolgozom lassan 2 hete egyfolytában este 7-ig, hogy reggel tudjak dokihoz menni... És persze az én lelkem van romokban már megint... Mindegy ami nem öl meg az megerősít... Szóval vagy kibaszott erős leszek vagy beledöglök... Gyanúm szerint az utóbbi lesz... Emésztem magam egy ideig, aztán egyszercsak bekattanok... Vagy felhívom a Lógus nénit, és abban a nemlétező kis időmben megpróbálok hozzá eljárni. Addig meg csendben nyelem a könnyeimt...

(;O))

Na ma azt is megtaláltam az intrán, hogy a céges juttatások közül csak a cafetéria, amit nem fogok tovább kapni az ufo születése után. :O) Mondjuk az is évi 400e Ft, de túlélem, bár 3 havonta a kajajegyek jól jönnek, bkv bérletre nem lesz szükségem... ja... túlélem... :O)

(...)

Végülis, ha "nagymutter" jósoltatásának hinni lehet, akkor sok aggódni valóm nincs. Jövőre babázni fogunk...

(Babablogok lélektana...)

Találtam egy számomra vicces, irónikus görbetükröt a kismamablogokról...

Babablogok lélektana

(12. nap)

Ma újra voltam UH-n. van egy 18mm-es meg egy 20 mm-es meg az endom (fogalmam sincs az mi de) az asszem 9. Vagy 19 mittudomén már. Mindegy. Lényeg, hogy ma már nincs Merional szuri helyette este 8-kor mehetek ügyeletre izomba beadatni a pregnylt. Kettő dobozzal kaptam, eddig csak 1 ilyen szuriról tudok, lehet, hogy az egy 2 dobozban??? Majd este megtudom. Aztán a hétvégén harcra fel :O) és hétfő déltől napi 3x2 utrogesztán hüvelykapszula. Ebből a délit lesz majd kicsit körülményes megoldani. Aztán 07.25-én kell reggel teszetet csinálni. Akkor kiderül, hogy mennyire voltunk hatékonyak. (Én bízom benne*) Ha pozitív, akkor továbbra is dugósbogyi, és szeretettel vár vissza a Nagy Fehér Doki. Ha előbb megjön, akkor a mensi első napján kell teszelni. Ha negatív a teszt, akkor a mensi 3. napján újra nekifutunk.

Már most félek a 07.25-től... Mi van, ha egy csíkos lesz??? Az katasztrófa... És mi van, ha 2 csíkos lesz? Akkor még 9 hónapot parázhatok... És ma még csak 8.-a van... 17 nap van még addig... jaaaaaaaaaj... És akár jövő április 5-én akár már lehetne is egy kis ufo... De jó is lenne...

*bízom benne, mert ma találkoztam egy csajjal, aki már babát vár, és a kórlapszám alapján kb. 1 - 1,5 hónappal van előrébb. Szóval lehet elsőre gyereket csinálni...